Apám 100 éve született

A Magyar Posta alakalmi bélyeg kibocsájtásával köszöntötte az Újpesti Torna Egylet alapításának 130. évfordulóját. A 400 forint névértékű bélyegen az UTE logója látható. A bélyeghez tartozó borítékon az UTE olimpiai bajnokainak listája mellett, születésének centenáriuma alkalmából Zsengellér Gyula, az Újpest FC legendás labdarúgójának portréja is szerepel.

A magyar válogatottban 39-szer szerepelt, és 32 gólt szerzett, világbajnoki ezüstérmes, főiskolai világbajnok, KK győztes, háromszoros magyar bajnok ötszörös magyar gólkirály, kétszeres Európai aranycipős. Játszott Olaszországban és Kolumbiában is, de Cipruson érte a halál 1999-ben, ezt az országot második otthonának is tekintette.

Zsengellér Gyula játékát szellemes futball és káprázatos technikai tudás jellemezett. 1946-ban, amikor az Újpest Törökországban portyázott egy helyi újságíró úgy jellemezte Őt, hogy a „futball Paganinije”.

Zsengellér Gyula fiával, Zsolttal beszélgettünk, aki egy ideig, maga is focizott, de igazi hivatása a sportújságírás lett, és egészen nyugdíjazásáig ezt a tevékenységet űzte, amit 2003-ban Feleki László - díjjal jutalmaztak.

Már rögtön szemet szúrt nekem, hogy édesapád beceneve Ábel volt. Honnan ered ez?

Amikor az Újpesthez került fiatal játékosként 1936-ban, akkor kapta ezt, becenevet a futballpályán.  Ugyanis ekkor adták ki Tamási Áron „Ábel a rengetegben” című regényének legújabb kiadását, és könyv borítóján szerepelt fiú képmása nagyon hasonló volt apám arcához. Amúgy a nagy ellenfelek szurkolói, az MTK és a Fradi drukkerei is sokszor illeték ezzel a névvel, persze néha gúnyosan is.

Milyen volt a kapcsolatotok?

Érdekes volt a viszonyunk egymással. Apám 1947 őszén Olaszországba az AS Romához szerződött miután a Megyeri úton 5:1-re az Újpest nyert a Fradi ellen. Aztán 1948-ban anyámmal követük Őt Olaszországba, de végül én és anyám mégis hazajöttünk. Emlékszem akkoriban nagy volt a vita, hogy menjünk vagy maradjunk, de anyám annyira kötötte az ebet a karóhoz, annyira haza akart jönni, hogy végül a tervezetnél is hamarabb jöttünk haza, pedig az előzetes terveke szerint, még húgomat, Ancit is kihozták volna később. Aztán bár szüleim később elváltak folyamatosan leveleztünk, édesanyámat is mindig tanácsokkal látta el, és anyagilag is támogatott minket.  Egyszer mikor dollárt küldött, anyám börtönbe is került emiatt. Szemcsére jó magaviselete miatt hamarabb szabadulhatott.  Kemények voltak az ‘50-es évek, nem szerettük a Rákosi –rendszert. Ahogy említettem szüleim rendszeresen tartották a kapcsolatot. Így azt is eldöntötték, hogy nekem a kecskeméti piarista gimnáziumba kell mennem tanulni, és majd fogorvos leszek. Persze ez nem, így lett, én folyamatosan ellenszegültem ezeknek a dolgoknak. 1964-ben külföldre mentem én is, illegálisan kint tartózkodtam 2 évet. Egy vendéglátó ipari főiskolát is elkezdtem ott, és fociztam, de aztán hazajöttem, ez is egy nézeteltérés volt apám és közöttem.

Miként lettél újságíró?

Nyelvtudásom volt és érettségim, jól beszéltem olaszul. A Képes Sport és Telesport 1969-ben pályázatot hirdetett „Pályabelépő” címmel. Tizenketten jutottunk a döntőbe. Engem rögtön gyakornokként alkalmazott a Képes Sport. ’84-ig itt dolgoztam, majd szabadúszó lettem. 1989-be léptem be a Sportfogadás újsághoz és 2003-ig, nyugdíjazásomig ott tevékenykedtem.

Hogyan került édesapád Ciprusra?

Játszott Kolumbiában is.  Aztán egyik régi sporttársa hívta Ciprusra. 1953 –ban ment oda. Aztán még több más országban is meg fordult. De a ciprusiak szövetségi kapitánya is volt. Ciprust a második otthonának tekintettet. Második felsége is ciprusi volt.

2013-ban hazahozták Zsengellér Gyula földi maradványit, mint jelentett ez a családnak?

Egy üzletember, Zsengellér Gábor segített a hazahozatalában. Ez számunkra mindenképpen egy nagy elégtétel volt.  Nagyon jól esett, hogy az Újjest FC belga tulajdona és családja is megtisztelt minket jelenlétével. A külföldieket is érdekli a magyar futball.       

Az UTE 130 éves idén édesapád, pedig 100 éve született. Ebből az alaklomból egy bélyeg is készült, amelyen, apukád arcképe látható. Milyen volt a bélyeget először látni?

Apám mindig azt mondta- „Jó lett volna négy és fél nappal később születni, mert akkor még tovább focizhattam volna.” És ez így is lett volna, mert egy 32 éves játékost leigazolnak még, addig egy 33 évest már nem biztos. A bélyeg az UTE Baráti Körnek, és BUK elnökének Borsche Gábornak köszönhető. Hála Istennek, hogy a mostani generáció tagjai gondolnak az elődökre! Köszönet érte!  

sportmindig.hu

Címkék: Retro
http://ujpestfigyelo.blogstar.hu/./pages/ujpestfigyelo/contents/blog/14310/pics/lead_800x600.jpg
Retro
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?