Újpesti bárdok

Arany János egyik legjobb verse a Walesi bárdok. Ma valahogy eszembe is jutott és kicsit átírtam. Biztos nem igaz úgy, ahogy én gondolom. De talán van benne igazság. Roderick! Te tetted ezt!

Újpesti bárdok

Roderick király, belga király
Léptet lila lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
Az újpesti tartomány

Van-e ott csatár és védője jó?
A stadionban fű kövér?
Használt-e a pereskedés:
A belga honfivér?

S a nép, a lila-fehér nép,
Ha oly hangos-e rajt’
Mint akarom, s mint az UVB,
Melyet igába hajt?

Duchatelet! valóban koronád
Legszebb gyémántja Újpest:
Csatárt, védőt, cselezni jó,
Gólt, sikert benne lelsz.

S a nép, a lila-fehér nép
Oly boldog rajta, Rodi!
Ultrái mind hallgatva, mint
Megannyi Hungária körúti.

Roderick király, belga király
Léptet lila lován:
Körötte csend amerre ment,
És néma tartomány.

Szusza Ferenc a vár neve,
Hol aznap este szállt;
UVB, a vár ura,
Vendégli a királyt.

Füstöt és pirót, s mi jó lehet
Szurkolóknak ingere,
Sürgő csoport, száz ultra hord,
Hogy nézni is tereh;

S mind, amiket e szép kerület
Hangulatot terem;
S mind, amire büszkék vagyunk
Túl évszázadon is.

Ti ultrák, ti ultrák! hát senkisem
Koccint értem pohárt?
Ti ultrák, ti ultrák!... ti lila ebek!
Ne éljen Roderick?

Füstöt és pirót, s mi a stadionban
Szurkolóknak kellemes,
Azt látok én: de ördög itt
Belül minden lila.

Ti ultrák, ti ultrák, hitvány lilák!
Ne éljen Roderick?
Hol van, ki zengje tetteim -
Elő egy lila srác!

Egymásra néz a sok drukker,
A vendég lila urak;
Orcáikon, mint félelem,
Sápadt el a harag.

Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik. -
Ajtó megől fehér galamb,
Ősz srác emelkedik.

Itt van, Roderick, ki tetteidet
Elzengi, mond az agg;
S tűz gyullad, a hang robban
Amint húrjába csap.

„Füst lobban, a hang robban,
A nap vértóba száll,
Vérszagra gyűl az éji vad:
Te tetted ezt, Roderick!

Eltűnve a lelátó ezrei,
Halomba, mint kereszt,
Hogy sírva tallóz aki él:
Roderick, te tetted ezt!”

Kitiltani! el! igen kemény -
Parancsol Roderick -
Ha! lágyabb ének kell nekünk;
S belép egy ifju ultra.

„Ah! lágyan kél az esti szél
A Megyeri út felé;
Szurkolók siralma, huligánok
Panasza nyög belé.

Ne végy kártyát, te ultra! drukker
Ne gyújts be tüzet!...”
S int a Rodi. S elérte még
A máglyára menőt.

De vakmerőn s hivatlanúl
Előáll harmadik;
Dobján a dal magára vall,
Ez íge hallatik:

„Elhullt csatában a derék -
No halld meg, Roderick:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly újpesti srác.

„Emléke sír a dobján még -
No halld meg, Roderick:
Átok fejedre minden dal,
Melyet zeng újpesti srác.”

Meglátom én! - S parancsot ád
Roderick rettenetest:
Kitiltani, ki ellenszegűl,
Minden ultra énekest!

Szolgái szét száguldanak,
Ország-szerin, tova.
A Szuszában így esett
A híres lakoma. -

S Roderick király, belga király
Vágtat lila lován;
Körötte ég földszint az ég:
Az újpesti tartomány.

Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba újpesti srác:
De egy se birta mondani
Hogy: éljen Roderick. -

Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal
Újpest utcáin ez?
Felköttetem a szurkolókat,
Ha bosszant bármi nesz!

Áll néma csend; légy szárnya bent,
Se künn, nem hallatik:
„Fejére szól, ki szót emel!
Roderick nem alhatik.”

Ha, ha! elő síp, dob, zene!
Harsogjon harsona:
Fülembe zúgja átkait
Az újpesti lakoma...

De túl zenén, túl síp-dobon,
Riadó kürtön át:
Ötszáz énekli hangosan
. A szurkolók dalát.

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?