Véber György: "Mindig hazudni kell?!"

Rég hallottunk Véber Györgyről. Az Újpest egykori kiválóságáról, az NB I-es Pápa, Mezőkövesd, majd Pécs vezetőedzőjéről legutóbb akkor hallhattunk, amikor távozott az NB III-as RKSK-tól. Ennek pedig lassan öt hónapja.

Hogy éli a hétköznapokat?

Mint egy nyugdíjas – mondta Véber György.

Nem tudom elképzelni...

Tudom. Akkor úgy fogalmaznék, hogy szomorúan telnek a hétköznapok. Úgy telt el az egész nyár, hogy sehol sem gondoltak úgy rám, hogy én lennék a megfelelő személy a kispadra. Nem könnyű ezt tudomásul venni.

Gondolom törte a fejét azon, hogy mi lehet ennek az oka. Mire jutott?

Rengeteg minden állhat ennek a hátterében, de nem igazán értem ezt a helyzetet, feldolgozni sem könnyű. Elkezdtem az edzősködést és hosszú időn át rendben ment minden. Újpesten Mészöly Gézával sikeresek voltunk, aztán Pápán és Mezőkövesden sem volt gond, de a pécsi munkavállalásom már nem hozott sok jót. Először azt hittem, hogy csak bennem van a hiba, de láthattuk a klub azóta már a megyei I. osztályt is megjárta és most az NB III-ban van. Amióta onnan eljöttem megyek lefelé...

Valóban, azóta csak alacsonyabb osztályban dolgozott.

Kaptam egy ajánlatot a Somos SE-től, amit egy tévedés volt elfogadnom, akkor hívtak máshova is, oda kellett volna mennem. Nem éreztem jól magam a csapatnál, aztán hívott az RKSK és szívesen váltottam. Csend, nyugalom és jó körülmények voltak körülöttem. Aztán egyszercsak menesztettek, hivatalosan azért, mert azt mondták, hogy a csapat nem jut fel az NB II-be. Márpedig arra hivatkoztak, hogy én ezt ígértem.

Fotó: mlsz.hu

Megígérte?

Persze! Mit kellett volna mondanom, hogy minden meccset elveszítünk?

Értem. De ne haragudjon meg rám, ha azt mondom, hogy az NB III amúgy sem szint önnek.

Nem haragszom. Nagy örömmel dolgoztam a harmadik vonalban, jól éreztem magam. Nincs olyan, hogy nem szint... Jó volt, de a végén a váltások áldozata lettem és engem is lecseréltek. Amúgy reálisan értékelve a dolgokat talán az NB II-be az én osztályom. Az NB I-ben most úgyis sok a külföldi és szerencsére nem is nagyon váltanak. Az NB III alacsonyabb szint, de ott is lelkesen dolgoztam, ha kaptam rá lehetőséget.

Nem gondolja, hogy ön a saját maga legnagyobb ellensége? A klubvezetőknek mindig az jut az eszébe önről, hogy na a nagyszájú Véber, aki mindig olyanokat mond, hogy abból botrány lesz, vagy úgy kiabál a játékosokkal a pályán, ami nem biztos, hogy vállalható.

Én viszont ilyen vagyok. Ha így nem kellek, akkor profilt kell váltanom. De ha már szóba kerültek a korábbi nyilatkozataim. Az egyik ilyen az volt, amikor Harsányi futballistát említettem meg dühösen egy sajtótájékoztatón. Hol van most ő? Az NB III-ban. Pécsen meg Wittrédinek kiabáltam be, hogy NB II-es játékos. Vele kapcsolatban sem hibáztam. Ugyanakkor már 47 éves vagyok és egyre inkább tudom, hogy ez a fajta nyilatkozás nem megy. Még a rosszat is jónak kell titulálni, hogy az embert ne bélyegezzék meg. Viszont ha szabad visszakérdezek: akiknek ez jut eszébe, azok miért nem gondolnak arra, hogy a Pápát, ami egy középcsapat volt feljuttattam az NB I-be, vagy a Mezőkövesdet, aminek még az NB II is újdonság volt felhoztam az NB I-be. Ez is én vagyok. Elfogadom, hogy nem mernek szerződtetni, de akkor a szakmai tudás semmit sem ér.

Nem lehet könnyű kibújni a bőréből.

Persze, hogy nem, mert én már benne vagyok egy skatulyában. Arról persze sosem szól a fáma, hogy azok a játékosok, akik velem dolgoztak, mit gondolnak rólam. Még azokkal sem volt semmi bajom, akiket nyilvánosan kritizáltam. Persze lehet, hogy én csináltam rosszul. Mindig hazudozni kell és akkor könnyebben megy előre az ember? Komoly harc van a lelkemben emiatt.

Valamit ki kellene találnia.

Mindenki arra ösztönöz, hogy ha lesz majd csapatom, akkor a nyilatkozataim semmiről se szóljanak.

Fura lenne.

Tudom. Meg azt is, hogy az edzők jönnek mennek, gyorsan váltják egymást, de én például Pápán és Mezőkövesden összesen hat évet voltam. Ha nem lehetne velem együtt dolgozni, akkor ez nem jöhetett volna össze.

Hogy telnek a napjai?

Idegeskedéssel. Túlélek. Az egyetlen pozitívum, hogy óvodás lett a kisebbik gyermekem, ez feldobta a napokat.

Nincs menedzsere, vagy segítője?

Nincs, én meg nem jelentkezem be sehova. Nagyon szeretnék dolgozni, mert televagyok energiával, tettrekész vagyok, van bennem ambíció, de a mi szakmánk már csak olyan, hogy vagy hívják az embert valahova, vagy maradhat otthon. Járok meccsekre. Akárhol találkozom egy-egy régi ismerőssel, mindig úgy fogadnak, hogy nekem dolgoznom kellene valahol. Mindenki mosolyog és veregeti a vállamat, aztán hazajövök és ülök itthon. Kicsit úgy érzem magam, mint az a csapat, amelyik rendszeresen jól játszik, de mindig kikap egy góllal.

Szó volt már a szintekről. Mi lenne, ha egy megyei csapat keresné?

Sértődés ne essék, de oda azért nem mennék el. Az NB III-ban vannak olyan klubok, amelyek értelmes célokért harcolnak. Imádom ezt a sportot, folyamatosan tanulok és fejlesztem magam, de ez is csak a napi munka mellett az igazi. Az utóbbi tíz évem a felnőtt labdarúgásról szólt, de ha úgy hozza az élet, akkor az utánpótlásban is szívesen elhelyezkedem majd.

Mi a helyzet az Újpesttel?

Néha ott vagyok a meccseken, ennyi... De leginkább itthon vagyok a családdal, mint egy nyugdíjas. 

(sportfaktor.hu)

 

http://ujpestfigyelo.blogstar.hu/./pages/ujpestfigyelo/contents/blog/30040/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?