Blogolj!

Aki irgalmatlanul bevágta a Juventusnak – Tóth András 70!


Ma ünnepli 70. születésnapját Tóth András, az újpesti és az egész magyar labdarúgás egyik legendája.

Annak az Újpestnek volt az oszlopos tagja, amely a magyar labdarúgás történetének egyik legnagyszerűbb csapata. Tizenhat évesen szerződtette a klub, amelynek első csapatában 1967-ben mutatkozott be a Wiener SC elleni Közép-európa Kupa-meccsen. A kezedetekre korábban így emlékezett: 

A pályától két sarokra laktunk, egyszerűen fel sem merülhetett, hogy más csapatnak drukkoljak. Meg hát a család. Otthon, ha a sport került szóba, csak az Újpest volt a téma. Az apám jogtanácsos volt a Balatoni Halgazdaságnál, majd az Állami Erdőgazdaságnál dolgozott, ám 1953-ban kirúgták, mert a korábbi rendszerben katonatiszt volt. Újpestre került cipészinasnak, nem az álmok munkája, de az öt gyereket el kellett tartani.

Az első bajnokiját 1968-ban játszotta Diósgyőrben. Huszonkétezer néző előtt mutatkozott be az élvonalban. A csapatban akkor Zámbó Sándor, Fazekas László és Dunai Antal futballozott – a fiatal Tóth Andrásnak a sérült zsenit, Göröcs Jánost kellett pótolnia. 

Tóth András így emlékezett vissza arra a csapatra: 

Az első bajnokim Diósgyőrben volt: Göröcs Titi megsérült a bemelegítésnél, így én kezdtem helyette. Aztán már be-becserélgettek, de csak fokozatosan kerültem be. Kovács Imre bácsi azt tervezte, hogy én fogom pótolni Titit, de hát ez lehetetlen volt. Nemcsak nekem, senkinek sem sikerült volna helyettesíteni, ő igazi zseni volt. Én játszottam a magam játékát, és a Bene Feri meg a Dunai Anti igazából hozzám igazították az övéket. Fantasztikus futballisták voltak.

A hazai menetelés, a bajnoki címek sorozata mellett olyan nemzetközi meccseknek volt részese, mint a BEK-ben a skót Celtic, a spanyol Valencia, vagy a portugál Benfica kiejtése. Ott volt a csapatban az 1974-es BEK elődöntőben a német Bayern München ellen, amit végül a bajorok nyertek meg. Egyik legemlékezetesebb gólját az olasz Juventus ellen szerezte 1973-ban (a videóban 1.30-tól). 

A válogatottban viszonylag kevés szerepet kapott, hiszen „csak” tizenhét alkalommal lépett pályára az együttesben. Egy gólját az olaszok ellen szerezte az 1978-as világbajnokságon (a találkozót 3–1-re elveszítette a magyar csapat). 

Az újpesti sikerek után Belgiumban is futabllozott – nagy szó volt annak idején a nyugatra szerződés. 

Már nem voltam fia­tal, s azzal megalapozhattam volna a jövőmet. Fazekas után én voltam a második, akit elengedtek. Százezer dollárt kapott értem az egyesület, és én is ennyit. Szép évek voltak a belga Lierse-ben, bár a vége felé egy sérülés miatt már keveset játszottam. A szerződésem lejárta után mehettem volna Amerikába, a Cosmos teremcsapatához. Évi negyvenezer dollárt ígértek, de a magyar vezetés azt mondta, annyira Nyugatra nem mehetek.

A belga évek után itthon szerepelt még az MTK-ban (Újpesten akkor éppen fiatalítottak, így nem keresték a legendát) és Gödön. A pályafutása végeztével volt a klub labdarúgó-szakosztályának technikai vezetője, majd szakosztály-igazgatója, aztán a Szusza Ferenc Stadion létesítményvezetője lett. 

https://ujpestfigyelo.blogstar.hu/./pages/ujpestfigyelo/contents/blog/83273/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?